Ez itt Malapascua, egy aprócska kis sziget nagyjából 20 perces hajókázásra Cebutól. Olyan aprócska ez a hely, hogy egy kis motoros csónakkal 1-1,5 óra alatt simán megkerülhető. Azok a részei, ahol csak elszórtan élnek a helyiek meseszépek, sajnos ez a településekről nem mondható el... Itt is nagy a szegénység, egyszerűen elkerülhetetlen, hogy az ember egy ilyen gyönyörű helyen is szembesüljön a harmadik világ nyomorával. A szegénységen túl a legszomorúbb, hogy láthatóan nem értékelik és nem óvják a természeti kincseiket, az állatokat. Szemetelnek, kizsákmányolják és tönkreteszik mindazt a csodát, ami körülöttük van. Ez talán, ami itt a leginkább elborzaszt, ahogy a természettel bánnak a Fülöp-szigeteken. A
A szomorúbb látványhoz persze az is hozzájárult, hogy tavaly egy hatalmas tájfun söpört végig ezen a szigeten is.(közvetlenül a vihar utáni állapotokat láthatjátok a képen) Kevesebb, mint egy év telt el azóta, és hiába a sok önkéntes és helyiek munkája, teljesen még nem nyerte vissza szépségét a sziget, ehhez még sok idő kell. Viszont Rengeteget változott a tavalyi természeti katasztrófa óta, a következő képet már én készítettem, amikor a szigeten jártunk.
A sziget leginkább a búvárkodásról híres, lépten-nyomon különféle búváriskolákba, klubokba botlik az ember. Rengeteg a külföldi; ausztrálok, brittek, amerikaiak, mind-mind a nagy rókacápára kíváncsiak, ami a sziget körüli vizekben honos. A sziget körül rengeteg a korall, de elsüllyedt II. világháborús japán hajóroncsokat is láthatnak a búvárok. (utóbbiakat mi is meglestük Vikivel, a cápát inkább kihagytuk:) )
Na de akkor az utunk képről-képre... :)
Taxiban még Cebuban, irány a buszállomás! :)
Nagy busz helyett, kis busszal, az ár ua. de gyorsabb, viszont mint utólag kiderült, kényelmetlenebb a kis hely és az agyzsibbasztó légkonditól :))
Úgy hasítunk, hogy csak úgy leng a kereszt a visszapillantón. :)
Helyi úttorlasz, amikor egy család úgy dönt, hogy az útra költözteti az ünnepi ebédet, aztán a családfő magyaráz, hogy az autó túl széles a hely meg kicsi... komoly fejtörést okoz nekik mire úgy dönt a vezető, hogy más útvonalat választ.. :D
Közeledünk a kikötőhöz. A hajó körül egy csomó tengeri csillag pillog ránk:)
Olcsó húsnak híg a leve, fejenként 4000 Ft értékű pezóért béreltük három éjszakára a lakást, cserébe a bádogból eszkábált házikók voltak a teraszról a látkép. De ez legalább a valóság.
Itt is a megtépázott, kettétört kókuszpálmák, mindenhol földút, lehangoló volt, alig vártuk, hogy lemehessünk a Bounty partra, ami egy köpésre volt tőlünk..
Hát ez sem volt igazán az, amit úgy a reklámok alapján elképzeltünk. Szegény növényzet még mindig csúnyácska állapotban, borús, esős idő, nem éppen szívmegdobbanós pillanatokat éltünk át.:)
A zsákmányok, szegények :(
A téli időszakban eléggé algás a víz, nem igazán vonzó pancsolás szempontjából:) Így úgy döntöttünk inkább visszafele sétálunk, szedünk kagylót és beülünk valahová..:)
Ahol jött egy White Russian, Black Russian helyett tévedésből Istvánnak, de semmi baj, mert a White Russian után ivott egy Black Russiant a biztonság kedvéért...:)
Aztán minket sem hagyhatott szárazon, így a happy hour keretében kirendelt nekünk pár cápás koktélt:) Koktélozás közben utolért minket egy kisebb tájfun, térdig kellett gázolnunk a kivilágítatlan utcákon. Nem volt túl jó érzés a koszos vízben közlekedni, de azért jót nevettünk a helyzetünkön (főleg mert a jókedvre a korábbi koktélok is erősen rásegítettek)
Tehát másnap elmentünk "búvárkodni" egy kis motoros-bambuszos csónakkal. Csak mi Vikivel mentünk be a vízbe, mert sajnos István az előző esti özönvizet nem úszta meg és lebetegedett.
Félek, félek, persze, hogy félek, azt mondja a hajós nincsenek cápák, de tudtam, hogy valahol a sziget közelében van egy hely, ahol rókacápák tanyáznak, ráadásul nem messze van egy pörölycápa randihely is. Tehát, annyira nem magabiztos a vízbehuppanás:))
Még nem voltunk bátrak, itt még csak a hajó biztonságában úszkáltunk:)
Itt már bátrabbak voltunk, de azért túl messzire így sem mentünk:) Főleg amikor jött a tengeri kígyó... :D
Pihenés és hamarosan hazatérés, mivel a hullámok felerősödtek vissza kellett fordulni. Kifizettük a megbeszélt ár felét és megbeszéltük a hajóssal, hogy holnap reggel folytatjuk a túrát. :)
Úgy döntöttünk, hogy keresünk valami szép tengerpartot és elmegyünk úszni. Útközben találkoztunk röfivel. :) Szegénynek nincs jobb sorsa, mint a többi állatnak itt.
Két motoros fazon vitt el minket. Az egyiknek a vezetője olyan nagy volt, hogy csak egyedül fért mögé egy ember. (persze jómagam voltam a szerencsés alany), a másikon meg hárman utaztak. Két part volt elérhető. Az egyik egy szabad strand, a másik egy szálloda által karbantartott. Úgy döntöttünk, hogy először a szabad strandra megyünk, mert nem tudtuk mibe fájna a másik. Nos messziről ez a látvány fogadott minket. :)
Közelről meg ez :/ Nos, amint már mondtam, a helyi lakosok nem túl igényesek a környezetükre, és nem nagyon érdekli őket, hogy egy gyönyörű partot, milyen szinten le tudnak amortizálni szeméttel meg miegymással. Ahogy a képen is látszik, megpillantva a partot gyorsan távozóra vettem a figurát. :)
Kerül, amibe kerül, de inkább átmegyünk a szomszédos magántulajdonú partra... Hihetetlen volt a különbség.. és a legnagyobb meglepetés mégiscsak az volt, hogy ingyenes volt! Pont mint egy képeslapon, csodaszép volt. :) Úszni nagyon nem tudtunk, mert eléggé sekély volt a víz, de üldögélni azért tudtunk. Körülöttünk a homokban egy-két tengeri csillag ásta be magát, illetve vagány narancssárga kíváncsi kis halak úszkáltak folyamatosan a lábunk körül.
Én visszafiatalodtam úgy húsz évet és a parton kagylókat és korallokat gyűjtöttem, hogy...
ezzel az alkotással üzenjek haza :) <3 Mindig is imádtam az ilyen típusú képeket az interneten, nos hát én is készítettem egyet ^^ (utána a púderhomoktól az esti zuhanyig nem szabadultam meg:)) )
Amíg még szép idő volt napoztunk egyet a parton:)
De aztán jöttek a viharfelhők és az apály is, így úgy döntöttünk inkább visszamegyünk vacsorázni:)
Ebben a hangulatos tengerparti olasz étteremben fogyasztottuk el pizzáinkat vacsora gyanánt :)
Másnap reggel hiába vártuk kedves hajósunkat, hogy fejezzük be a túrát, úgy döntött helyettünk másokat visz el.. :) Sebaj, a tulaj, akitől béreltük a szobát hamar kerített nekünk egy másik hajóst. Jobban is jártunk, mert ugyanúgy féláron az elejéről kezdte velünk a túrát. :) Tehát megint búvárkodtunk egy kicsit a korallok felett, aztán elvitt minket a II. világháborús elsüllyedt japán hadihajóroncshoz is. :)
Meg egy gyönyörű lakatlan szigethez is, amelyen csak tengeri madarak élnek.
Ugyanezen a helyen találkozott egy nagyobbacska minimedúza rajjal Viki én pedig élőben Némóval :)
Mivel ez volt a nyaralásunk első igazán napsütötte napja, sikerült alaposan pirosra sülnünk :D Mennyei érzés volt:D
Másnap reggel, amíg a kis hajónkra várakoztunk (ugyanazzal a hajóssal, aki faképnél hagyott minket előző nap :D) erre a fiúra vonta fel a figyelmemet István.. mi a hiba a képen? :)) (a lesifotózás és a fényviszonyok következtében nem a legjobb minőségű a kép, de talán így is kivehető a lényeg!! :) )
Búcsúzóul pár kép a szigetről, ahogy távolodtunk és már Cebu szigetén az úton:) Csak az a pálma..;)
/legközelebb a szexuális felvilágosítás, nemi identitásról szóló orientáció egy egészen új megközelítésből lesz porondon, és igyekszem bemutatni a Cebu+-os csapat munkáját, illetve a projektünk témáját .. :)/