Fülöp-szigetek

Lassan fél év telt el azóta, amióta megírtam annak a barátomnak a élettörténetének első felét, aki élete során rengeteg rendhagyó és felfoghatatlan helyzetbe keveredett (klikk). A mai bejegyzesemmel az ő történetét szeretném befejezni.

Tehát ott hagytuk abba, hogy razziát tartottak a rendőrök abban a lakásban, ahol az online szexszolgáltatást nyújtották a pénzes külföldi ügyfeleknek. Egy napra zárták be őket a fogdába, ahonnan fejenként 5000 Pezóért feltételesen szabadlábra helyezték őket. Ez annyit takart, hogy amennyiben bármikor újra rajtakapják őket ilyen vagy hasonló tevékenységeket folytatva, akkor fél évre börtönbe fogják zárni őket. Mivel már a fogda sem volt egy leányálom (mocskos, büdös és elmondása szerint macska méretű patkányokkal osztották meg a cellát), úgy döntöttek, hogy ennek a businessnek véget fognak vetni.

Cebuban unokatestvéréhez költözött, ahol ő vezette a háztartást: takarított, a gyerekekre felügyelt. Egy rövid időre nyugalom és béke jellemezte az életét. Ebben az időszakban online megismerkedett egy boholi sráccal, akibe a beszélgetéseik alatt kezdett beleszeretni. A fiú nem tudta, hogy ő transgender, a videóbeszélgetéseik alatt mindig felkötötte a haját és fiú ruhákba öltözött. Mivel a srác elmondta neki, hogy ő nem igazán vonzódik a trangenderekhez, így a személyes találkozóig úgy döntött elrejti az igazságot. Pár hónap beszélgetés után úgy döntöttek, hogy találkozniuk kell. Ekkor barátom úgy döntött, hogy felfedi az igazságot, mert bízott abban, hogy az érzelmek elmélyültek annyira, hogy ez ne legyen akadálya a kapcsolatuknak. A boholi fiú nem hitte el, látni akarta őt személyesen, hogy megbizonyosodjon tényleg transgenderről van szó.

Tehát eljött a nagy nap és találkoztak Cebuban. A fiú nagyon meglepődött és csalódott volt, amikor meglátta barátom igazat mondott. Elmentek egy közeli Mcdonaldsba, ahol a boholi meghivta őt enni, majd elugrott a mosdóba. Majdhogynem egy órás várakozás után kedves barátom rájött, hogy a fiú sosem fog visszajönni. Benézett a mosdóba és látta, hogy ott van egy másik kijárat is. Tehát felültették. Ez az eset nagyon megrendítette, tehát úgy döntött változtatni fog. Elment a legközelebbi fodrászhoz, levágatta derékig érő haját, majd a ruhatárát is kicserélte. Nem akart többé lány lenni, nem akart többé egyedül lenni, egyetlen rossz tapasztalat újra egy olyan útra sodorta őt, ahonnan már többé nem volt visszaút.

Cebu legrégebbi útja Colon. Ott minden van, mindent meg lehet venni, amit csak el tud képzelni az ember. Ha valakinek ellopták a telefonját, azt is ott találja meg, de az olcsó hétvégi bevásárlást is itt érdemes megejteni. Az utcán gyors igazolványokat készítenek, cipőket javítanak vagy szobabicilivel hajtott köszörűvel kulcsot másolnak. Kapható itt gyümölcs, ékszerek, papucsok, másolt dvd-k vagy éppen telefonkártyák. Amit itt az ember nem talál meg, az nem is létezik.

Tehát ebben a környezetben kell elképzelni egy helyet, amit nemes egyszerűséggel mozinak neveznek. Különlegessége a helynek, hogy oda a meleg közösség jár, akik számára a meghitt sötét moziteremben erotikus meleg filmeket vetítenek. Egy napon a kíváncsiság barátomat is odavonzotta. Megvette a jegyét, beült a moziba, ahol főleg párosával ültek az emberek, néhány embert leszámíva, akik a terem peremén várakoztak. Majd a terem elsötétedett, a vetítés elkezdődött.

("Vistarama Theater - Also called Ultra Vistarama, it is listed as a gay cruising site, located at Pelaez Street of Colon, just across Oriente. It opened in the 60's and to date has been showing sexy films at just P80 admission price. With the closure of New Eden, Vistarama has become the only place for cruising. Female prostitutes used to roam the halls, but now it's mostly gay males. As of this update (May 2014), it's still operational." (klikk)

Emberünk helyet foglalt és elkezdte nézni a vetített filmet, mikor arra lett figyelmes, hogy valaki letelepedett mellé ás félreerthetetlen jelét adta annak, hogy szívesen közeledne. Ez meglepte őt, mert nem számított erre, így elhúzódott tőle. Erre a pasi a kezébe nyomott 300P-t (kb. 1500 Ft-ot), majd ráadásul orálisan ki is elégítette. Így akkor és ott eléggé világossá vált számára, hogy milyen helyre is keveredett. Nem kellett sok, hogy a könnyen szerzett pénz újra felszítsa benne a múltját és rendszeres vendége legyen a "Cinema"-nak. Továbbra is az unokatestvérénél dolgozott, de hétvégenként vetítésekre járt jövedelme kiegészítés gyanánt. Történt egyszer, hogy az egyik vendége kicsivel több pénzért felajánlotta neki, hogy látogasson el egy orgiára. Ebben nem volt még tapasztalata, de a pénz és a kíváncsiság beleegyezésre késztette. Az első alkalommal négyen voltak, elmondása szerint élvezte, így amikor legközelebb is elhívták már hezitálás nélkül igent mondott. Eközben gyakran járt el HIV tesztre, amelynek eredményei mindvégig negatívak voltak, de óvszert az esetek többségében nem használt.

Egyre többször maradt ki éjszaka, ami sok konfliktust idézett elő közte és unokatestvére között. A viták addig fajultak, hogy úgy döntött elköltözik. Ezután már maximálisan a prostitúcióból tartotta fenn magát. Az egyik orgián a résztvevők droggal kínálták, a helyiek Shabunak hívják, de ismertebb neve Crystal. A használója nem érez fáradtságot, tele lesz energiával és sokkal jobban kívánja a szexet, mint normális esetben. És mivel a többiek is használták, ő sem akart kilógni a sorból.

Az egyik orgia különösen elfajult, rengeteg drogot használtak és összesen voltak tizenketten. Azon az éjszakán 6 másik férfival érintkezett szexuálisan. Másnap, amikor kijózanodott megijedt és úgy döntött elmegy teszre és többet nem látogat el orgiákra. Akkoriban is ismerte meg akkori szerelmét. A teszt újra negatív lett, de mivel még az ablakperiódusban volt így a tanácsadó azt javasolta ismételje meg pár hónap múlva a tesztet.

Hat hónap telt el. Boldog párkapcsolatban élt a barátjával, amikor úgy döntött újra ellátogat a Cebu Plushoz megismételni a tesztet, viszont az eredmény reaktiv lett, amit egy manilai megerosito teszt igazolt, igy már 100% volt, hogy ő HIV pozitív. Annak ellenére, hogy tudta, ennek nagy esélye, mégis sokkolta a hír. Természetesen a teszt eredménye után a barátja is elment kivizsgáltatni magát, de az eredmény ott is lesújtó volt. Mindketten megfertőződtek a vírussal. Talán nem meglepő, hogy a hír hallatára elmérgesedtek köztük a dolgok és hamarosan szakítottak.

És itt állnék meg egy pillanatra egy kicsit, miért is annyira fontos a betegek mentális és lelki támogatása a HIV fertőzötteknek. Nagyon sok minden megváltozik miután szembesülnek a tudattal, hogy vírushordozók. Nagyjából ugyanazokon a fázisokon mennek keresztül, mint egy gyászoló, annyi különbséggel, hogy nem egy szerettüket gyászolják, hanem önmagukat. Rájönnek arra, hogy elvesztették az egészségüket, a társadalom megbélyegzi őket, kettős életet kell élniük, mert nem tárhatják fel a világ előtt státuszukat. Rettegnek az elidegenedéstől, a magánytól, hogy többé nem találnak maguknak párt, vagy nem alapíthatnak családot. Rengeteg félelem, majd harag gyülemlik fel bennük. Van, aki öngyilkosságba menekül, mások pedig ártatlanokat büntetnek azért, ami velük történt.

Egy rövid időre vele is ez történt. Haragudott magára, a világra, a férfiakra, mindenkire, aki hasonló életet élt, mint ő. Éjjelente több emberrel is összefeküdt védekezés nélkül, olyanokkal, akik hasonló életvitelt éltek mint ő. Büntette őket... és valószínűsíthetően sokakat megfertőzött ezalatt az időszak alatt. Majd leállt. Megrettent attól ami ő lett.. megbánta, amit tett a drogok és a harag hatása alatt. Nem tudott erről senki. Pedig kellett volna. Egy pszichológus, egy tanácsadó, bárki. De a legtöbben le vannak terhelve, nincs elég támogatás, meg valahogy erről a részéről a dolognak nem beszélnek. Beszélünk a megelőzésről, beszélünk a stigmákról, de arról, hogyan építsük fel újra az önképüket, hogyan akadályozzuk meg azt, hogy magukra vagy másokra veszélyesek legyenek, arra nincs keret. Arra nincs idő.

Persze nem minden eset végződik így. Sokan fel tudják dolgozni, el tudják fogadni segítség nélkül is. De néhányuk nem. Ezt nem azért írom le, hogy ítélkezzenek felette, mert vannak helyzetek, amikor az ember elveszti önmagát és önmaga felett a kontrollt. Rosszat tesz, majd próbálja helyrehozni...

Ma ő is önkéntesként dolgozik és segít a megelőzésben. Oktatja az embereket, ráveszi őket, hogy teszteljék magukat. Párkapcsolatban él, nem drogozik, de nagyon hosszú volt az út idáig...

Nagyon nehéz nem elítélni valakit, amikor mi máshogy, más értékrendekkel nőttünk fel. Nekem rengeteg időmbe tellett, amik nem csak részleteket láttam a történetekből, hanem az egészet, ok-okozatot, érzéseket, embereket. Őszintén nem tudom, hogy én magam, hogyan éltem volna le ezt az életet, ha onnan indultam volna, mint ő. Mondhatnám, hogy biztos nem keveredtem volna ilyen helyzetekbe, de nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz. Szerencsés vagyok és szerintem te is Kedves Olvasóm, hogy mi egészen más startról indultunk. Talán ez a történet is hozzásegít ahhoz, hogy jobban elfogadd, értékeld, azt ami körülvesz... értékeld magad, az egészséged és az életed.

Szép napot!