Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Fülöp-szigetek

Egy 12 hónapos EVS programban fogok részt venni a Fülöp-szigeteken, Cebuban a Cebu+ AIDS megelőző szervezetnél, mint önkéntes. Az itteni élményeket, tapasztalatokat, érzéseket fogom megosztani ezen a blogon.

Friss topikok

Címkék

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2014.06.24. 12:55 Dessa

Születésnap őrület na meg a hajóút Cebuba! :)

Eljött a születésnapom és egy kicsit magamba zuhantam. Ez egy olyan nap, amikor a barátaiddal, családoddal lennél a legszívesebben. Hiába kedvesek itt is az emberek, de pár hét kevés ahhoz, hogy igazán fontos legyél egy közösség számára (legalábbis reggel még így gondoltam:) ). Ez ilyenkor nagyon tud fájni az embernek (és kegyetlenül is tudja magát sajnálni :D).  Próbálom magamat felvidítani dolgokkal, például reggel elmentem egy közeli kávézóba Anaval. Ott volt wifi, légkondi és nyugalom meg egy hatalmas tábla a falon képekkel és látogatók üzeneteivel. Én is feltűztem oda az igazolványképemet egy üzenettel, hogy ma van a születésnapom és Magyarországról származom. Ki tudja, lehet ez is úgy működik, mint a szökőkutakba dobált aprópénzek. Ha ott hagysz valahol magadból valamit, oda egy napon újra vissza fogsz tudni térni.

Tehát reggel sikerült egy picikét sírdogálni az otthoniak miatt, legszívesebben azonnal hazarepültem volna. De aztán átvészeltem a hullámvölgyet és újra mosolyogni tudtam az itteniekre. A spanyolokkal elmentem elfogyasztani a szülinapi ebédemet. Képek a falon, ezernyi választék, de a legmegragadóbb mégis a ’chicken ass’ volt a menün. Már 100 pezóért is megkóstolhattam volna ezt a gasztronómiai remeket, de végül úgy döntöttem mégsem ez lesz az ebédem. Valami itallal is megkínáltak minket, de egy korty is elég volt ahhoz, hogy ne kísérletezzek a cukor ízű zselédarabokkal dúsított jeges teával.

Estére már mintha kicseréltek volna, tele voltam energiával örültem, hogy a srácokkal ünnepelhetek. Elmentünk egy helyre, ahol karaokezni is lehet. Mivel itt nem sok lehetőség adott a szórakozásra, így ezért maradt számunkra ez az opció. De én örültem neki, mert szeretem hallgatni, amikor mások énekelnek, de én magam közönség előtt nem tudom (még!) elengedni magam, ha éneklésről van szó. Már egy ideje ott lehettünk a helyen, amikor arra lettem figyelmes, hogy David eltűnt. Kérdeztem a többieket, hogy hol van, de nem tudták megmondani. Arra gondoltunk biztosan ráunt az itteni szórakozásra aztán hazament. Egy kevéske idő telhetett el, amikor feldúltan jött vissza, nem értettük mi történhetett. Azt mondta, hogy amíg mi elvoltunk, addig kirabolták a teljes emeletet, ahol lakunk. Pénzünk, laptopok, útlevelek mind eltűntek. Már majdnem a sírás szélén álltam, amikor röhögve beállítottak a többiek. István, Ted és Zsolt, kezükben pedig egy csomag nekem. Kiderült, hogy az egész rablás csak kamu, engem akartak megszívatni. Mondanom sem kell szerintem, hogy tökéletesen szervezett volt az átverés. Az ajándékdoboz tartalma egy névre és korra szóló születésnapi torta volt. Nagyon helyesek voltak a többiek, mindenki a maga-maga nyelvén elénekelte nekem a születésnapi köszöntőt, koccintottunk, énekeltünk. Sikerült egy estére elfelejtetni velem azt, hogy mennyire hiányoznak a családtagjaim és barátaim. A karaoke helyről később hazasétáltunk és otthon folytattuk a ramazurit. Életem egyik legőrültebb születésnapját sikerült összedobniuk.

 

 

 

Egy ilyen út előtt az ember elképzelni sem tudja, hogy milyen érzésekkel kell megküzdenie önmagában. Még csak két hete vagyok itt, de már egyre jobban érzem magamban, hogy hatalmas kihívások elé állítottam magamat. Már most féltem az egészségemet, mert nem csak a levegő iszonyatosan szennyezett itt, hanem cukrot cukorral esznek ebben az országban az emberek. Egyszerűen kikerülhetetlen, hogy cukrosat egyek és ez már most nagyon megvisel. Manilában egy percre sem lehetek egyedül, csendben. Itt nem létezik a csend, minden zajong, zörög, püffög. Annyira vágyom ezen a szigeten egy saját kis szigetre, ahová elvonulhatnék. Tudom, hogy meg kell ismernem, beilleszkednem ebbe a kultúrába, illetve a többiekét is elfogadni, akikkel együtt kell élnem, de ez sokkal nehezebb mint gondoltam (komoly edzés ez főleg nekem :D)

A búcsúzás sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Hajnali ötig fenn voltunk, amíg meg nem érkezett értünk az autó, ami kivitt minket a hajónkhoz. Nem gondoltam volna, hogy sírni fogok, de valahogy már úgy összeszoktunk itt mindenkivel, hogy nem volt egyszerű az elszakadás. Sírtunk, ölelkeztünk és persze jöttek az ígéretek, hogy hamarosan találkozunk és meglátogatnak minket. Nem tudom, hogy így lesz-e, de remélem, hogy igen.

A hajóúttól nagyon féltem, főleg, amikor megtudtam, hogy kb. 100 emberrel leszünk együtt egy szobában és folyamosan figyelni kell a holminkra, nehogy meglopjanak. ToToy, az egyik mentorunk, aki elkísért minket igyekezett intézni nekünk olcsón szobát. Majdnem lecsúsztunk róla, de végül fejenként 300 pezóért kaptunk két szobát. Egyikben a fiúk, másikban a lányok. A szobához tévé, két nagy ágy és saját fürdőszoba káddal! járt. Már két hete nem fürödtem rendesen meleg vízben! Elmondhatatlan érzés volt újra meleg vízben ücsörögni, maga volt számomra a mennyország.

A hajó rengeteg sziget mellett haladt el, nagyon szépek voltak, úgy éreztem magam, mint aki egy National Geographik műsorba csöppent volna bele. A hajó gyomrában volt egy hatalmas étkezde, kis bolt, rengeteg emeletes ággyal feltöltött terem és persze a privát kabinok, mint amiben mi is voltunk. Az egész belső rész klimatizálva volt, de már nagyon zavaró módon. A fedélzeten fantasztikus meleg voltmég éjjel is. Fújt a langyos szél, morgott a hajó motorja, körülöttünk a felsötétlő szigetek körvonalai, fejünk felett pedig a telihold. Azt hiszem igazán szeretek hajón utazni.:) Ami érdekes volt a számomra, hogy nem éreztem a tenger illatát. Korábban bárhol is jártam tengernél ott mindig éreztem azt a jellegzetes sós illatot, de itt ezt egyáltalán nem érzem. Nagyon furcsa. Miközben kinn ültünk Vikivel a fedélzeten és beszélgettünk az életünkről és arról, hogyan is jutottunk el idáig, bele-beleborzongtam a tudatba, hogy mennyire mély víz terül el alattunk, mi minden lény élhet ott. Annak ellenére, hogy nagyon tartottam ettől az úttól, elmondható, hogy valóban egy hatalmas élmény volt hajóval utazni (persze ha a 100 ágyas teremben kellett volna tölteni az éjszakát a hidegben, nem biztos, hogy ugyanez lett volna a konklúzió :D )

Szólj hozzá!

Címkék: Fülöp-szigetek EVS Születésnap Önkéntesség Manila


A bejegyzés trackback címe:

https://philippines.blog.hu/api/trackback/id/tr276407307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása