Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Fülöp-szigetek

Egy 12 hónapos EVS programban fogok részt venni a Fülöp-szigeteken, Cebuban a Cebu+ AIDS megelőző szervezetnél, mint önkéntes. Az itteni élményeket, tapasztalatokat, érzéseket fogom megosztani ezen a blogon.

Friss topikok

Címkék

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2014.06.10. 08:36 Dessa

Higiéniai para meg az a Manila!

Sok mindent elkezd értékelni az ember, amikor az otthon természetesnek vett dolgok egy új országban nem elérhetőek. Manilában a legfrusztrálóbb a kosz, a tömeg, a bűz és a szmog. Az, hogy a reggeli kávézásnál felbukkan mellettünk egy patkány, vagy az utcai étkezdében a tányérom melletti résből rámköszön két kis vidám csótányka az abszolút nem meglepő itt. Mindezek után persze magyarázhatom az árusnak, hogy sajnos én csak keveset eszem és túl sok volt nekem az a fél deci pörkölt féleség és a két kis csészényi rizs, ezért hagyom ott a tányéron a menü háromnegyedét. Azért vannak dolgok, amivel mégis csak sikerült megbékélnem, például a két háziállatunkkal. John-nal az óriás csótánnyal és az egérrel, akinek még azt hiszem nem adtunk nevet.

Hogy témánál maradjak, elmesélem a mai élményünket. Nagy izgalommal vártuk, hogy elmenjünk a helyi piacra. Nagy reményekkel indultam el, hogy majd veszek egy csomó gyümölcsöt meg talán ruhákat is nézünk. Úgy képzeltem el, mint mondjuk egy török piacot. Hát nem olyan volt. Nagyon nem. Rendszer nem volt a piacon, egymás mellett simán megfért a ruha és halárus, a sütis pult mellett pedig a hentes. Az hogy hűtve és elzárva nincsenek a húsok az persze evidens. Minden szabadon, legyek mindenütt meg persze az emberek is halál nyugalommal tapicskolták a pulton a nyers húst.

 

Néhány résznél már elviselhetetlen volt számomra a bűz. Amikor a többiek felvetették, hogy mi lenne, ha esetleg ennénk az egyik kisebb étkezdében nagyot fordult bennem a gyomrom és a szokásos kifogással élve csak annyit mondtam, hogy sajnos nem vagyok éhes. Fő az udvariasság, ugyebár. Végül bármilyen étek helyett csak egy legyezőt vettünk Vikivel, de az legalább szép volt.

 

A piac után vártunk a Jeepnej-re. Amíg várakoztunk egy kicsit kettyós helyi nénike talált be, kiszúrta a kezemben az ananászlevet. Abszolút természetesnek vette, hogy én majd adok neki belőle és a koszos ragacsos kezeivel nyúlkált felém. Én nem akartam adni belőle, mert nem éreztem túl higiénikusnak az osztozkodást, így menekülőre fogtam. De ő nem tágított. Pár kör menekülést a csoportunk körül megtehettünk mire beláttam, jobban járok, ha odaadom neki az ananászlevet és kész. Mindketten nyertünk ezzel a döntésemmel. Engem nem maszatolt össze a kezével ő meg boldogan lefetyelte a gyümölcslevemet.

A szállásunkra érve úgy éreztem sürgősen tisztálkodnom kell, így szépen felbattyogtam az emeletre, be a fürdőszobába és beálltam a hordó elé locsolni magam. Meglepő lehet, de már egészen megszoktam ezt a manuális fürdési formát. Persze az első pár locsolkodás elég kellemetlenül érint miután a kinti 40 fokban abszolút felforrósodott a testem. De a harmadik negyediknél már egész kellemes, néha már kedvem is volna rázendíteni valami zuhanynótára.

Másnap úgy döntöttünk felmegyünk a közeli hegyekbe, hogy onnan nézhessük meg a kilátást. Szerencsére innen pont ment egy jeepney oda, így nem kellett álszállnunk. Az egy órás zötykölődés legrosszabb része, amikor végig kell menni a szmogban úszó városon. Eddig elképzelni sem tudtam azt, hogy ilyen szinten szennyezett lehet a levegő. Folyamatosan az arcom elé kellett tartanom a pulcsimat, hogy valamilyen szinten képes legyek levegőt lenni, de még így is rosszul voltam. Nagyon remélem, hogy az itteni viszonylatoknál azért jobb lesz a helyzet Cebuban, mert ha nem, sürgősen be kell szereznem egy maszkot, ha nem akarom lefelezni a rám kiszabott éveimet.

 

A fulladás közeli állapotokat valamennyire kompenzálta a látvány a hegyekből. Mindenütt zöld pálmák, banánfák, vörös virágokkal hintett trópusi növényzet. Néhol már fel-felbukkant alattunk Manila látképe, amitől végigfutott rajtam a hideg annyira lenyűgöző volt. Amikor felértünk a „megállóba” egy helyi templomhoz vezényeltek minket. Úgy gondoltuk onnan majd biztos lesz kilátás a városra, de sajnos tévedtünk. Amíg a többiek tanakodtak, hogy mi legyen, Marcival elmentünk megnézni a kertben kiállított szoborcsodákat, amikre úgy érzem, a későbbiekben mindenképpen fogok szánni egy külön fejezetet… :D

Tehát a többiek tanakodtak, meg a helyiektől igyekeztek kiszedni információt, hogy merre is található a kilátó rész. Azt hinné az ember, hogy ez a feladat nem haladja meg egy kisiskolás szintjét, hiszen a második nyelv itt az angol, de a tapasztalatokból ítélve ezt a helyiek nem biztos, hogy komolyan veszik. A probléma nem csak azzal van, hogy a legtöbben alig beszélik az angolt, hanem hogyha nem értenek minket, akkor is bólogatnak, ami akkor okozhat bábeli zavart, ha mondjuk eldöntendő kérdéssel fordulunk hozzájuk. Ha nyitott kérdéssel élünk, akkor azért lebuknak, hogy egy kukkot nem értettek abból, amit mi mondtunk. A nyelvi korlátok és az európai bizalmatlanság (biztos mindig minden helyzetben át akarnak minket verni és biztos nincs olyan messze az a hely, hogy ne tudnánk gyalogolni, meg az amúgy is milyen buli – hangzott el pár kedves önkéntes társtól) eredményeként életem egyik legidiótább és legveszélyesebb gyalogtúráját tettem meg a többiekkel. Habár én már az elején erősen hangsúlyoztam, hogy ugyan már az a fejenként 100 Ft értékű pezó igencsak kicsi ár azért, hogy biztonságban elérjük úti célunkat, mégiscsak erősködtek, hogy menjünk el gyalog. Tehát az út szélén, őrült esztelen forgalom mellett, járda hiányában és a helyiek röhögésével kísérve (ki az a hülye, aki itt sétál?! Kb. mintha az autópálya mellett akarna otthon valaki kirándulást csapni) elindultunk a szmogban. Nem tudom, hogy pontosan hány kilométert kellett pontosan lesétálnunk (miközben végig fortyogtam magamban), hogy belássák a többiek is, hogy ezt így ilyen formában jobb, ha nem folytatjuk! Tehát szereztünk egy jeepneyt, ami elvitt minket a helyre, ami csakugyan elég messze volt, gyalogszerrel sötétedésig oda is érünk… Mindegy, nem is kommentálom tovább, inkább térjünk át valami kellemesebbre. A hely, ahová mentünk úgy nézett ki, hogy a hegy oldalába egy csomó fabódé lett építve, ahonnan le lehetett látni a városba. Egy óra ottlét 250 Ft értékű Pezó volt, plusz a sörözés, de minden pénzt megért, amit ott láttunk. A hatalmas metropolisz ott feküdt a lábunk alatt, annyira más volt innen nézve. A felhőkarcolók felett repülők és bárányfelhők szálltak, nekünk meg elakadt a lélegzetünk (kivételesen nem a szmog miatt).

Egy ideje már üldögélhettünk már ott, amikor arra lettem figyelmes, hogy a Viki fura dolgokat csinál. Fogdosta a fülét és elég szomorú fejet vágott. Megkérdeztem mi a baj, erre elsírta magát. Kiderült, hogy egy bogár ment a fülébe és attól félt, hogy megrágcsálja. De nem az volt a legviccesebb, hogy egy bogár ment a fülébe, hanem, hogy vagy 15 perce ült ott és nem szólt senkinek, mert abban bízott, hogy az majd kimászik magától. Egy kicsit azért én is megijedtem, mert hirtelen nem tudtam, hogyan szedjük ki, de aztán eszembe jutott, hogy jobb, ha egyszerűen csak kimossuk. Elkezdtem tölteni a vizet a fülébe (meglepően sok víz fér egy emberi fülbe!) aztán kilocsolgatta belőle. Summa summarum a bogár eltűnt és Viki megmenekült.

2 komment

Címkék: Fülöp-szigetek EVS Önkéntesség Manila


A bejegyzés trackback címe:

https://philippines.blog.hu/api/trackback/id/tr556291186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kimacila 2014.06.10. 13:42:11

érdekes életetek van és igen kalandosnak tűnik. Tegnap a szabadban kellet megnyúznom 1 birka méretű állatot, mind1, mit :-). Nejem a legyeket hajqrászta 1folytában, mert tonnányi volt belőlük. El sem tudom képzelni az ottani piacon a hentest. Hogy nem köpik be a legyek a húsokat(petéznek rá)? Itthon ha szabadon hagynék 1 db. nyers húst max. 1 óra múlva tele lenne légy petével.
Ezek jártak a fejemben, míg olvastunk. Köszi a blogolást! :-)
üdv: kima

Dessa 2014.06.10. 15:34:51

@kimacila: Nem is igen vettünk ott húst :) Napról napra erősödik bennem az érzés, hogy lehet egy időre átváltok vegetáriánusba :)
süti beállítások módosítása