Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Fülöp-szigetek

Egy 12 hónapos EVS programban fogok részt venni a Fülöp-szigeteken, Cebuban a Cebu+ AIDS megelőző szervezetnél, mint önkéntes. Az itteni élményeket, tapasztalatokat, érzéseket fogom megosztani ezen a blogon.

Friss topikok

Címkék

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2014.06.05. 09:34 Dessa

Utazás, első pár nap :)

Szerdán felszállt a gépünk. Mindaddig, amíg nem ültem rajta, nem emelkedett messze fel a magasba és nem láttam magam alatt elterülni Budapestet fel sem fogtam, hogy tényleg utazom. A gép árnyékot vetett mindenre, ami nekem otthon fontos volt. Elképzeltem, ahogy a szeretteim és barátaim a napi rutinjukat végzik, mászkálnak, rohangálnak, vizsgáznak, vagy csak mindezeknek a fáradalmait pihenik ki valamelyik kedvenc kocsmánk teraszán egy sör mellett. ’A francba, tényleg utazom’ – futott át rajtam és akkor sírtam el magam először. Szomorú voltam, izgatott és egy kicsit talán még féltem is az újtól, az ismeretlentől.

A kaland már a gépen elkezdődött, amikor Doha felé egy arab család telepedett le mellém. A nők talpig fekete csadorban voltak, csak a szemük látszódott ki. Kicsit zavartan húztam össze a lenge topom felett a bőrdzsekimet, nehogy idő előtt robbanjon a kultursokk. Meg kell, hogy mondjam kellemesen csalódtam. Mellettem a(z egyetlen) feleség ült, mellette a férj, mögöttünk a lányuk és a fiaik. A férj egész végig vigyázott, gondoskodott a feleségéről, fogta a kezét, nagyon meghitt kapcsolatban voltak, tényleg látszódott rajtuk, hogy igazán szeretik egymást. Korábban elképzelni sem tudtam, hogy ilyen párkapcsolatban élhetnek az arabok, bennem abszolút a negatív sztereotípiák éltek eddig. Habár sokat nem láttam a feleség arcából de a vacsoránál mégis odasandítottam, hogyan kapkodja a kendője alá a villával a falatokat (hátha meglátok valamit belőle, de ez nem történt meg... fene ügyesek ezek a csadoros hölgyemények!). Viszont nem kellett hozzá több mint egy kis turbolencia és a nemzetközi barátság egy rémült összepillantást és egy megkönnyebbült nevetést követően megszületett.

Amikor Dohában leszállt a gépünk csupán annyi kellemetlenség ért minket, hogy egy kissé pirulhatott az arcunk kedves negyvenes-ötvenes honfitársnőink miatt, akik az út során jó ötletnek találták, hogy elfogyasztanak pár pohár whiskyt biztos, ami biztos alapon. Nos, a hullámzással tarkított landolásunk következményeként már egy kevésbé kellemes szuvenírt hagyott az egyikük a padlón a kissé csalódott légiutas-kísérők számára. A kis incidens után kiszálltunk a gépből a laza 53 fokba. Meglepődtünk, habár nem nagyon kellett volna. Végül is mire is számíthat az ember lánya az Arab Emirátusban? A repülőtér pazar volt, mindent biztosítottak az utasok kényelme érdekében.  Gyerekek számára játszórész, a nagyobbaknak pedig számítógépek internettel. Most komolyan, kell ennél több?:) Természetesen úgy nem is hagyhattuk el a repteret, hogy be ne csekkoljunk a hazaiaknak facebookon!

Újra a gépen ültünk, Doha fölé emelkedve megpillanthattuk az ottani csillogó, fényben úszó hatalmas felhőkarcolókat. Eszméletlen látvány volt, szavakkal leírhatatlan, amit mi ott a gépről láttunk. Az út második fele hosszabb volt, így a hajnali reggelit követően úgy döntöttem alszom. Körülbelül ötféle jógapozitúrát váltogatva sikerült is néhány órás alvást beiktatnom a programba.

Manilához közeledve szerintem a világon létező összes fajta felhővel találkoztunk. Onnan tudtuk, hogy majdnem ott vagyunk, hogy elkezdtek sűrűsödni az esőfelhők körülöttünk. Voltak szigetek, amelyeken konkrétan sok kis pamacsként ültek, mint akiknek jobb dolguk nem akadt. Egyszerűen mese volt az egész.

Manila körül hatalmas terület fekszik, ami olyan mintha árterület lenne, a házak konkrétan a vízben állnak. A repülő olyan közel repül a város felett, hogy tisztán lehetett látni mindent. Landolás után volt egy kis izgalom, mert rájöttem, hogy a nemrégen kapott bőröndömet lehet, hogy fel sem fogom ismerni. Persze Viki megnyugtatott, hogy ilyen nem lesz, mert kb. az enyém az egyetlen amorf bőrönd. :D Nos igen.. a csomagolással még problémáim vannak, de idővel majd belerázódom. A repülőtérnél Ted várt ránk, aki az egyik helyi koordinátor srác. Bepakoltuk a csomagokat, majd magunkat, aztán még csak most jött az igazi izgalom.

Dugó mindenhol, a háromsávos úton 5-6 sávban közlekedtek az autók. Közlekedési lámpát összesen egyszer láttunk, de nem hiszem, hogy nagyon figyelembe vették volna a vezetők. Az autók mellett a Máriával és Jézussal és mindenféle őrülettel díszített jeepnyk, rajtuk meg helyi utasok zsúfolódtak. Mindezek mellett volt még pár általam beazonosíthatatlan jármű tákolmány. Mint a legtöbb szegénynegyedes házat, szerintem ezeket is ilyen hulladékokból rakták össze. Európai ember szerintem egy fél órát nem maradna ezeken életben ebben a forgalomban. Amennyit elsőre így este láttunk a városból elmondható, hogy az interneten található képek hűen adják vissza a város látványát. Vannak az abszolút szegény részek, ahol szinte semmilyen közvilágítás nincsen, mindenhol a pókhálószerű fekete vezetékek, gyerekek mindenfele felügyelet nélkül, majd hirtelen váltással a város jobbik része bukkan elő. Mozikkal, szállodákkal, bevásárlóközpontokkal. Ha majd járok a városban, akkor esetleg részletesebb leírást is fogok adni.

8-9 óra környékén értünk a szállásra, egy isteni vacsorával várt minket a helyi szervezet. Nagyon fáradtak voltunk, de örültünk, hogy itt lehettünk. Vacsora után alaposabban is szemügyre vehettük a szállásunkat. Külön szoba a fiúknak és a lányoknak, emeletes ágyakkal, ventilátorokkal!  Aztán a mosdó rész, ahol találkozhattunk a ”zuhannyal”. Nos itt a zuhany annyit tesz, hogy van egy hatalmas hordó, benne a víz egy merítővel, amivel locsolhatjuk magunkat. Egy élmény volt! :D Úgy érzem, azért még bőven lesznek kihívások itt számomra.

A dohányosok talán együtt fognak érezni velem, hogy mekkora öröm ért, amikor találtam egyrészt pattintós cigit, 200 Ft értékben, ráadásul egy hétig ( amíg még itt vagyunk Manilában) egyet fizet kettőt kap akció van. Kicsit aggódtam a cigi minősége miatt korábban, de el kell, hogy mondjam, nagyon kellemesen csalódtam. Életem legjobb dohányáruját volt szerencsém megismerni a Lucky Strike Freshben. Dohányzás és a többi önkéntes megismerése közben pár helyi látványossággal is találkoztam. A hatalmas méretű repülő!!! csótányokkal. Eső előtt nem szokatlan, hogy ezek a rémségek elkezdenek rajzani és a hosszabb hajzattal rendelkező hölgyeményeket, mint amilyen jómagam is vagyok megtámadják. Állítólag harapnak is, de ebben nem vagyok biztos, hogy igaz, lehet hogy csak fokozni próbálták a srácok az izgalmakat, amiket jelenlétükben átéltem. (Utólagos megerősítés alapján az állítás igaz volt. )

Első nap: meglepően kipihenten ébredtem. Annak ellenére, hogy már évek óta egyedül élek, egyáltalán nem éreztem furcsának, hogy rajtam kívül többekkel kell ébrednem. Reggeli után ismerkedéssel, tréningfeladatokkal kezdtük a napunkat, hogy egy kicsit megismerhessük egymást, megjegyezzük egymás nevét. Aki ismer engem, az tudja, hogy a nevek az én mumusaim, ráadásul a külföldi nevek! Féltem is, hogy nem fog menni, de ahhoz képest elég gyorsan megjegyeztem őket. A teljes önkéntes csapatban összesen van 5 magyar (Viki, István, Marci, Zsolt és jómagam) 5 spanyol (Inue, David, Pablo, Jose-Maria és Anna) és 4 lengyel (Chris, Marta, Marta2, Agneska) van. Cebuba Viki, István, David, Agneska és én megyek, a többiek Manilában maradnak, mivel egy másik projektben fognak dolgozni, de megígérték, hogy gyakran fognak meglátogatni minket. Este beszélgettünk, sörözgettünk.

Eredetileg úgy terveztem, hogy minden nap fogok írni, de alig van időnk egy kicsit szusszanni, illetve az internet hozzáférés is elég csak gyér állapotokat mutat. De lássuk csak hogy az első héten milyen érdekességekkel találkoztam, éltem meg!

Ételek

Dia(jómagam:D), Zsolti. Éppen embriós tojást vásárolunk

Balról Zsolti, mögötte István, mellette sorban tovább Pablo, Marci, Viki, én és Inoe

Egy helyi ladyboy-jal egy adag töpörtyű mögött

Mangó mindenhol <3

Ő lenne a grillezett csirkebél (a fiúk szerint lehet, hogy nem tisztították ki, de én nem hiszek nekik)

Embriós tojás

Csirkebél grill

Disznóbél grill

Disznóbőr chipsz

Mangó mangó mangó!!!

Egy napos egész rántott csirke

Vitaminos chipsz

Egy méteres zöldbab

Banánlevélbe csomagolt rizsbigyó

Aszalt mangó

 

Közlekedés

Metró Manillában :) síppal irányítják az embereket, itt nincs ám tolakodás!

Utcakép, jéghordó, jepneeyk, triciklik

Nem európai méretre tervezték a jeppneyket belülről. A fejsérülések abszolút nem ismeretlenek köreinkben.

Kell a fenének a party limuzin, ha ilyennel is utazhatsz. Páran hátul lógnak, többiek benn nyomják az üvöltő zenére. Felejthetetlen!

Metró (őrök ellenőriznek a bejáratnál, 10-20 Peso (50-100Ft) egy út, mindenki sorban áll, síppal létrán álló irányító, kis plazmákon reklámok)

Jeepney (sima nyitott, zárt, éjszakai üvöltő zene, neonfények mindenütt, őrület!)

Tricikli (motoros kés kabinnal, kabinban én meg Viki, sofőr mögött még Marci, akit nem is láttunk, csak akkor jöttünk rá hogy velünk tartott, amikor megfogta a térdemet én meg azt hittem a sofőr az :D )

 

 

Emberek:

A csapat még viszonylag józanul. Balról sorban Jose-Maria, István, Zsolti, jómagam, Pablo, Viki, David, Martha1, Ana, Agneszka, Inoé, Martha2

Minek ide Megasztár, ha az európai ember a Fülöp-szigetekre utazik. Itt minden egyes fehér ember sztár. Mindenki integet, köszön, rajong, képeket, videókat készít rólunk. Nem is tudom, hogy mi lesz, amikor hazamegyek és nem egy királyi család tagjaként köszöntenek majd az idegenek :(

A többiek jó arcok, főleg a srácok, imádom őket egytől egyig! Na meg persze Vikit is, annyira jó, hogy közösen éljük meg ezeket az agyament élményeket :)

 

 

Szórakozás:

A spanyol filippínó zenészek. Kicsit összezavartak. De csak egy kicsit.Egy csepp latin szenvedély az ilyen pici filippínókban is elfér. Nagyon helyesek voltak!

Igazi nemzetközi találkozó: filippínók, spanyolok, lengyelek és magyarok.Nem utolsó, hogy a vacsora elképesztően finom volt!

Cubau főterén sörözgetés, kajaárusoktól gyomorforgató kajavásárlás, a figyelem központjában lenni, helyi hip-hop pantomim bohócokkal táncolás.

Étteremben isteni ételek, remek társaság, latin-ázsiai zenész-táncos előadás

Esti lengyel-magyar-spanyol nemzetközi iszogatás, könnyekig röhögés.

Városnézés (régi spanyol negyed, gótikus építmények, templomok), kalap vásárlás és alkudozás az utcán! :) nagyon elfáradás.

Hatalmas zuhik, de van gumicsizmám haha! :)

 

Tzu-Chi Buddhista Alapívány látogatása, megrémülés, forróság, medencében palackhajóban úszkálás, kínai dalt énekelve köszönteni nénikkel és kislányokkal valami fejest, közben könnyezve visszatartani a fel-feltörő röhögést a MŰsoron és egymáson.

 

 

Még hat napot leszünk Manilában, utána irány Cebuba. Ahogy időm engedi igyekszem egy hasonló összefoglalót írni. :)

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://philippines.blog.hu/api/trackback/id/tr226280671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kimacila 2014.06.05. 10:56:04

Mit ír6nék? Köszönjük szépen a beszámolódat, jó volt olvasni Rólatok. Tetszett és jókat röhögtünk néha Nejemmel :-) - bocs!
üdv: kima

Dessa 2014.06.05. 11:03:15

@kimacila: örülök, hogy tetszett, nyugodtan lehet derülni rajtunk, mi is reggeltől estig nevetünk itt, legyek csak ragadós az itteni hangulat :D